Kádár Lajos 1896-ban Alpáron született. Cseléd, bojtár, majd
Budapesten borbélyinas, villamoskalauz és bankszolga is volt. Az első
világháborúban katonaként vett részt, hadifogságba került. Az itteni élményeit
A doni halálbánya (1936) című regényében írta meg. A kötet többek között azért
aratott nagy sikert, mert a szerző a háborús élményeit egy teljesen más, a
nincstelenek szemszögéből mutatta be. A háborút követően pincérként dolgozott. Több
regénye és novellája jelent meg az 1930-as és 1940-es években, emellett számos
elbeszélését publikálták a napilapok, folyóiratok. Tizenhárom könyvet és közel 100
novellát, valamint néprajzi cikkeket írt. Megjelent regényeinek többsége
a szülőföld, Alpár és az azt övező puszták életéről szól népmesékre emlékeztető
módon, ugyanakkor szociográfiai ismeretek birtokában. 1944-ig sikeres írónak
számít, majd 45 után jobboldalisága miatt mellőzik, kiszorítják az irodalomból.
A kötet az NKA támogatásával valósult meg.
Borítótervező: Futó Tamás
Nyomás és kötés: G-Print Nyomda, Budapest
