A mindenség visszaperlése

A kötet Szentesi Zöldi László legjobbnak, legmaradandóbbnak ítélt publicisztikai írásait, tárcanovelláit tartalmazza, mely gyűjtemény teljes, átfogó képet nyújt a szerző negyedszázados munkásságáról.

A tematikailag négy részre tagolt kötetben egymásra építkeznek az írások.

• A VÁLOGATOTT MAGÁNÜGYEK fejezetében a gyermekkor világa, a szülőváros, Szentes, és az újságírói pálya első állomásai elevenednek meg.
• A MAGYAR ÜGYEK címet viseli a nemzeti tárgyú történelmi esszékből és irodalmi publicisztikákból összeállított válogatás.
• A MINDENSÉG VISSZAPERLÉSE - amely egyben a kötet címadó fejezete is - filozófiai tárgyú, a mai kor világ-, és válságjelenségeit boncolgató írásokat tartalmaz.
• A PRÓZAI TÖRTÉNETEK, néhány irodalmi igényű portré, valamint három novella összefoglaló címe.

A kötet áprilisi megjelenésének különleges jelentőséget ad az a tény, hogy Szentesi Zöldi László ekkor tölti be 50. életévét.

Olvasson bele! 

Kedvcsináló

A természet maga az eleven teremtés: minden folyamatos mozgásban van, örökké változik, de ugyanakkor rendben, tökéletesen logikusan rendeződik el minden. Ha kivonod magad a természetből, ha nem látod minden egyes nap az eget, ha nem érzed a földet, és metropoliszokban zsúfolódsz össze másokkal, ha nincs magánterületed sem fizikai, sem lelki értelemben, akkor torzulsz. Elfeledkezel a lényegről, mert immáron nem a szemed előtt zajlik. Már nem olvasod a jeleket, nem érted meg a körforgást, kiiratkozol a teremtésből. Ember vagy, ember maradsz, de kevesebbet markolsz, mintha a föld és az ég között élnél, szabadon, természetes módon.

A társadalom ugyanúgy bűnbe esik, mint az egyes ember. Ha tényleg azt hisszük, hogy ok nélkül érkeztünk a világra, oktalanul is távozunk belőle. Az a nép viszont, amely szakrális viszonyban áll a teremtéssel, amelynek van valamilyen közös lelki története, hiedelme, legkisebb közös többszöröse, ráadásul harmonikus viszonyban áll a természettel és nem puhul el, megnyeri a jövőt. Visszatérni hagyományainkhoz, újra szakrális viszonyít építeni az éggel, és a másik emberre szelíd nyugalommal tekinteni: ennyit igazán megtehetünk önmagunkért, és megtépázott, viharvert, de még álló hagyományos közösségeinkért. 

Részlet a kötet A mindenség visszaperlése fejezetéből

"...Ránézek a fiamra, és azt gondolom, ők sokkal jobbak lesznek nálunk. Hallgatom a többnyelvű tereferét, és arra gondolok, van közép-európai jövő. Végiglegeltetem a szemem a tájon, és végtelenül megnyugtat, hogy a megművelt szőlő, a szelíd dombok és a távolban kéklő hegyek akkor is itt lesznek, ha mi már régen nem leszünk. Talán mégsem a történelem zsarnoksága ural minket. A történelem eleve emberi fogalom, a végeláthatatlan kozmoszban egy aprócska bolygó élőlényeinek egy csoportja nevezi így végzetét, amelyre látszólag nincs befolyása. Azonban túl a történelmen, túl a kifürkészhetetlen sors játékain, amelyet a gondolkodó ember Isten akaratának nevez, mi is tehetünk valamit a saját sorsunkért. Ha cselekszünk, ha dolgozunk, ha rendíthetetlenül hiszünk családi, nemzeti, emberi hivatásunkban, és ha egyszerűen úgy élünk, mint a régiek, akkor szervesen illeszkedünk az örökléthez. Akkor megteremtettük a harmóniát azon a kicsiny földdarabon, ahol éppen állunk. És a saját cselekvésünk szükségszerűen mások cselekvését is eredményezi: a dominó megdől, és az egész társadalom mozgásba lendül, nagy gondolatok születnek, és azok nyomában politikai, gazdasági biztonság, kulturális felvirágzás terem..."

Idézet a Gondolatok a szőlőhegyen című cikkből

Tartalom

Bándy Péter születésnapi karanténinterjúja Szentesi Zöldi Lászlóval a Demokratában

2020. április 19.